“A jurta nem szögletes, nincsenek benne sötét sarkok, benne nem lehet sarokba szorítani senkit, vagy a sarokba állítani egy gyermeket. Nem reked meg semmi a soha ki nem nyitott sötét szobákban, sarkokban. A jurta megvéd az esőtől, s a hótól, megszárítkozhatik benne, aki elázott, s megvédi azt, kinek a lelkét is kifújta a hideg téli szél odakint.(…) A jurta nem szigetel el a külvilágtól. Védelmező fala között az ember épp úgy van bent, a „Bent” minden előnyével, mint kint, a „Kint” összes csodájával.
Reggelente körös-körül a madárfütty, szarvasbőgés, szélzúgás, békakuruttyolás, patadobogás, kérődzés hallatszik (évszaktól, tájegységtől, s saját állatainktól függően). (…) Semmilyen technikai eszköz nem pótolja a lélegző, szellőző, külvilágtól oltalmazó, de el mégsem választó jurtát. A jurtának lelke van. A jurta fa, bőr, kender(kötél), vászon. A jurta él. S minden nap eszembe juttatja, hogy az emberek oly könnyen gondolkoznak szögletesen, pedig a Világ, az kerek.” Részlet Zaka Dominika: Szabadon című könyvéből.