A ház

Egy több mint 200 éves sváb parasztházat képzelj el három apartmannal, amely egybe is nyitható.

Három konyha van, falba vájt boltívekkel, benne polcokkal, és három szoba, amelyek 5, 6, 5 személyesek, pótágyazhatók. A három fürdőszoba egyike faborítású, szaunával. A mennyezet fagerendás, a fal mésszel festett fehér, a talpadat hajópadló melegíti. A kertben teraszok, egy almafa, mögötte egy kis kerti tó, szélén játszótérrel. A házat egyben is ki lehet venni, akkor pótágyakkal akár 20-an is elférnek benne, de pároknak, családoknak gyerekekkel, vagy baráti társaságoknak külön-külön is ideális (3 apartman). Az ára függ attól, hogy hányan és hány napra bérlitek. (8000 Ft/fő/éj-14500 Ft/fő/éj). Falusi vendégasztal keretében étkezést (reggeli 1500-2000 Ft/fő/alk., háromfogásos ebéd 3000-6000 Ft/fő/alk., kétfogásos 2000-4000 Ft/fő/alk.) is biztosítunk előre egyeztetett menüvel – csoportok, párok részére. Házi kedvencek is hozhatók ( 3000 Ft/nap). Ha valaki csak étkezni szeretne, akkor a menüt és az árakat lásd a falusi vendégasztal menüpontban. Fontos: Foglalót kérünk, ami a teljes foglalás összegének 20%-a. Ez az összeg, ha az érkezés hetén lemondja a vendég, már nálunk marad. Nagyobb csoportoknál a megállapodás úgy él, ahogy azt eredetileg megbeszéltük. A szuper kedvezmények csak akkor vehetőek igénybe, ha valóban mindenki el is jön, annyi napra is marad, ahogy arról eredetileg szó volt.  

Ha az érkezés napján mondja le a vendég a szállást, akkor a foglalás teljes összegét ki kell fizetni – ami más időpontra azonban átváltható. 

                                   X X X

A ház 2020-ban a Kisfaludy Program keretében 3 000 000 Ft-ot nyert felújításra. 

A Kisfaludy Szálláshelyfejlesztési Konstrukció célja, hogy elősegítse, hogy a magyarországi kereskedelmi szálláshelyek meg tudjanak felelni a modern, XXI. századi turizmus kihívásainak és a vendégek igényeinek. A kereskedelmi szálláshely támogatási konstrukció további célja az adófizetési morál javítása, a szektorban dolgozó munkavállalók számának és bérszínvonalának növelése.

KÖSZÖNJÜK MAGYARORSZÁG KORMÁNYA TÁMOGATÁSÁT!

Történetünk 1.

Kétezernyolcban, a Színházszerelem című könyvön innen és túl, aminek kapcsán megismertem Lázár Katit, döntöttem úgy, hogy csinálok egy színjátszótábort. Akkor már évek óta egyedül éltünk Encivel és Grétával, akik akkor még általános iskolások voltak. (s akik azóta sem szeretnek az igazi nevükön szerepelni, így igazi álnevek ezek) Addig a ház nagyobbik része albérlőké volt. De a színjátszótábor gondolata nem egyezett az albérlet valóságával, így az albérlők elmentek, a ház felszabadult. Jöhettek a gyerekek és Kati, aki elég hamar átadta a stafétabotot Anitának, egy végtelenül tehetséges fiatal színésznőnek, aki friss, lendületes színházat, igazi vagány musicalt varázsolt a Szóló szőlő mosolygó alma csengő barackból, amolyan kaposvári életérzéssel. Ott és akkor tanultuk meg a Szíjászát, amit azóta számtalanszor játszottunk, néha órákig belefeledkezve a játékba – magába.

A házunk akkor még Liza vendégház volt, mert a lányaim első látásra beleszerettek Lizába, a dalmatába, Kati lányának kutyájába. Kati fizette a kerítést, hogy Liza ne szökjön ki, így semmi akadálya nem volt, hogy magunkhoz fogadjuk a pöttyös jószágot, aki hamarosan átvette az irányítást az életünk felett. Liza szabad lélek volt, aki szívesen töltötte napjait az utcán. Ha megérkeztem a munkából, első kérdésem az volt, hogy hol van Liza? Hazajött? Nem, anya, nem jött haza. Itt látták, aztán meg ott, mondta Gréti vagy Enci, s ha utána mentem, és már majdnem elkaptam, ő csaholt egyet a bájos mosolyával, pontosabban nevetett, és odébbállt. Igen, Liza megtanult nevetni, és tulajdonképpen beszélni is. Okos volt, intelligens, és volt egy nagyon kedves, szinte ellenállhatatlan ugatása, amit csak nekünk tartogatott. Talán ezért viseltük el őt oly sokáig, minden nyugtalansága ellenére.

Sok apró pöttyös kutyussal megajándékozott az évek alatt bennünket Liza, bár ezeket az apró élőlényeket rendszeresen továbbadtuk. Csak Lezi maradt.

És aztán Liza, miután egy késő tavaszi napon megkergetett egy biciklist, megugatott egy babakocsit tologató fiatal anyát, és még egy öreg nénire is rámordult, és ők mindannyian bementek a polgármesteri hivatalba, ahonnan telefonáltak, és mindezekről az incidensekről lelkiismeretesen tájékoztattak, sőt arról is, hogy Lizát elviszi a sintér, inkább úgy döntöttem, hogy másképp válunk meg tőle. Mindenki sírt, és Lezi az egyik pillanatról a másikra felnőtt kutya lett.

A Liza vendégháznak új nevet kellett adnunk.

 

Történetünk 2

 

Talán Liza elvesztése előtt voltunk Grétivel és Encivel a Kolibriben, ahol Darvasi Laci egy gyerekdarabját néztük meg, amiben kiscicák menekülnek meg. Úgy emlékszem bábok voltak, de csuda helyesek. A darab zenés volt, és a kismacskák azt énekelték, amikor élve maradtak nagy boldogan, hogy “élni jó, élni jó, élni jó”! Színház után az autóban hazafelé menet hátul ültek a lányok, és énekelték: élni jó, élni jó, anya, élni jó, ugye? Élni jó! A nap sütött, kis bárányfelhők mosolyogtak fentről megnyitván az eget, hogy nézzünk már fel, mert ott lakik valaki, aki szeret, de akkoriban nem láttam az orromon túl.

Mégis az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a nevünk ezentúl élni jó ház lenne? Mit gondoltok, jutott eszembe.

Jó lesz, anya, hagyta jóvá Gréti, akivel sok mindent meg lehetett beszélni.

Akkoriban frissen megtért keresztényként, minden barátnőm házas volt. Így eléggé egyedül éreztem magam elvált anyukaként.

S bár a táborok jól sikerültek, a ház leginkább üresen állt, így elmentem tanítani egy közeli kisváros gyermekotthonába, magyar irodalmat és nyelvtant.

Legtöbbször iskola után, amikor hazajöttem, s lányok még nem voltak otthon, sírtam. A cserépkályhának döntöttem a hátam és folytak a könnyeim. A gyerekeket sirattam, akik olyanok voltak, mint egy-egy szép piros alma, amely belül olyan mély sebeket hordoz, hogy valójában ehetetlen. Vagy legalábbis sokat ki kell vágni a rothadásból ahhoz, hogy valamennyit megmentsünk. Többször gondoltam arra, hogy Isten milyen gondos gazda, a legkisebb menthetőt is megmenti, míg én simán eldobnám. Egy kislányra emlékszem, aki végül diplomát szerzett. A többi lánynak már gyereke van, akiket nagyon szeretnek. Ők, a fiatal anyák, akiket akkor nem tudtak szeretni az ő fiatal anyáik.

De Isten szerencsére a helyreállítás nagymestere, még az én életem is képes volt helyreállítani, sőt, az Élni jó házat is felvirágoztatni.

 

Történetünk 3

Bár még sokszor üresen állt a ház, a kétezertizes évek elején, mert sokkal jobban érdekelt az írás, és bár már régen nem dolgoztam a nagy lapoknál, még mindig és leginkább újságírni szerettem volna. Akkoriban indult a mindennapi.hu, ahol szerkesztő lettem. De tele sebekkel én magam is, és a másik is, így még mindig nem volt egyszerű számomra, hogy közösségben dolgozzak.

S akkor inkább alapítottam egy saját lapot, ami hála Marinak még mindig megvan, a talita.hu-t, s akkor végre pár évig azt csináltam, amire mindig is vágytam. Istenről írtam, vagy mindenről, amiről úgy gondoltam, vele kapcsolatos.

Ez nagyon szép volt, de a ház, mint szálláshely még mindig csak lassan növekedett, pedig jó lett volna, ha kicsit gyorsabban nő, mert a talita.hu önkéntes munka volt. Egy könyv hatására egyre többet és többször adakoztam idegeneknek, és ismerősöknek, akik éppen rászorultak, a pénzem mégis egyre több lett. Sőt, Isten megadta a régen vágyott álmomat, a jurtát is.

Akkor már 2017-et írtak, és egyre több osztály fedezett fel bennünket, mint osztálykirándulás helyszínét, nyaranta meg táborokat tartottunk, sokszor zsongott a felszabadult ház, amelyből elő-előbújik a nevetés angyala. De még mindig nem volt az igazi az infrastruktúra, így nagyon megörültem a Kisfaludy pályázatnak 2020-ban, mert végre olyan pályázat volt, ahol nem kellett önrész, és előfinanszírozású volt, vagyis végre megvalósult a régi vágyam, a napelem, és a fűkasza. Mert a területünk nagy volt, 3200 m2, szóval egy normális fűkasza elengedhetetlen volt.

Már csak egy ember kellett, mert ez a fűkasza azért férfikézbe kívánkozott.

Isten megadta majd 18 év után ezt is. Férjhez mentem.

Azóta együtt könnyebb kicsit, ő ügyes, így több fejlesztés megtörtént. Például lett egy normális tusoló a kertben, lett hátul egy filagória, amit nem visz el a szél, és felépült egy közösségi terem, ahol le lehet ülni egy kicsit nagyobb társaságnak is, akik megkóstolhatják azokat a finomabbnál finomabb falatokat, amiket “szerelemből” főzök.

A falusi vendégasztal keretében – természetesen.